Szobainas lovaknak ... vagyis lovasoknak







Amikor munka után fáradtan tér haza az ember lova, alig várja, hogy letehesse a nyerget a hátáról. Igen ám, de egy nyereg sem szeret (ahogy a jobb érzésű és nemes származású ruhadarabok nagy része szintén nem szeret) egy sarokban heverni, gyűrődni, porosodni, unatkozni a következő megmozdulásig, hanem méltó helyen várakozna s pihenné ki a hordozás és hordozottság fáradalmait. Hát ezért van jogosultsága minden lovas portán egy praktikus és mutatós nyereg-állványnak. Egy ilyenre aztán szívesen kerül a nyereg maga is. Talán el sem tudja dönteni, hogy a paci hátán vagy ezen érzi-e jobban magát.

E nemes és díszes példány tömörfából (éger széldeszka) készült, természetes olajozással, hogy ő se maradjon el sem küllemben sem nemességben a reá kerülő csodás nyergektől. Mindamellett nem hiú és nem hivalkodó, nem akar előtérbe kerülni, szerényen megvan a nyergek alá bújva is, elég neki, ha addig mutatja meg magát mindenestül, amikor a nyergek lovagolni járnak. Olyankor aztán megmutatja fájának szelíd színeit, csiszolásának lágy domborulatait, olajozásának selymes csillogását. És az ember ilyenkor kedvvel simít végig rajta és mosolyog egyet.