Képek az első bőrükben - avagy képkeretezés járatlan utakon - a Bálint Endre sorozat

Eme képek keretezés-történetének kezdete hosszú idővel a megvalósításuk előttre nyúlik vissza. Sok elképzelés és terv, kísérlet és próbálkozás szerepel benne. A végeredményre talán nem is a keretezés a jó kifejezés, hanem a beültetés – mintha egy-egy tömörfa táblába lennének belevarázsolva. 

Gelléri Péter barátom, egy jeles születésnapjára kapta őket. Bálint Endre, festőművész linómetszetei könyv-illusztrációkként készültek - David Caute: Oldd meg sarudat (Európa, 1963). A legelső nyomatok ezek, melyeket édesanyjának egy impozáns mappába kötve ajándékozott karácsonyra. A vaskos mappában egyik oldalt kapott helyt a 27 kép, a másikon pedig ebből a könyvből egy példány (talán szintén az első). 
a pauszok mérete

A képek különböző méretűek, de egységes nagyságú pauszokra lettek nyomva. A 27 darabból kettő fekvő formátumú, a többi álló.

Péter, akkori irodájának díszeiül kívánta látni őket. Azt azonban még nem tudta pontosan miként, csak annyiban volt (majdnem) bizonyos, hogy nem a szokásos keretekben kívánja elhelyezni. Korábbi többalkalmas együttműködésünk közben kialakult alkotói módszerünkhöz híven ötleteket kezdtünk felvázolni, meglehetős szabadon. Elképzelések jöttek: anyagok, formák, színek, minőségek tekintetében. Volt köztük közös üveglap alá szigorú elrendezésben sorolt változat, vagy két szabálytalan alakzatú fatáblába ültetés; képzeltük őket kisebb-nagyobb keretekben, ehhez-ahhoz igazodva, míg végül (hónapok után) meglett-megmaradt a vezető elv: A KÖNYV.

Maguk a képek könyv-illusztrációkként születtek, és Péter egyik kedvenc iránya – az építészet mellett - szintén a könyvekhez kapcsolódik: a könyvszobor.

Ezután már tudtuk, valami olyan módot kell találnunk, ami ezt a könyv-jelleget hordozni képes. Felmerült lapozható változat egy-két-három egységben, vízszintesen, függőlegesen... Végül Péter szerencsére úgy döntött, nem zárjuk le a témát véglegesen, hanem mintegy lapokat csinálunk a képekből, olyan paszpartukkal, amik önmagukban is mutatnak, mint képek, de később akár be is lehet foglalni őket bármi nagyobba: könyvbe, keretbe...

az árulkodó sarok
hátulról
Egy-két próba után, végre jöhetett részemről a kivitelezés, Péter részéről pedig az izgatott várakozás ;-)

Az eredménnyel mindketten meg voltunk elégedve.

 




A titkot most nem adom ki, hogyan készült, mitől néz úgy ki, mintha egy tömörfa-lapba lenne belevarázsolva a kivágásnál jóval nagyobb kép és üveg. A szakmabeliek talán rájönnek, bár eddig még senkinek sem sikerült megfejtenie. Akinek van kedve próbálkozhat! :-)

A fa anyagát viszont elárulom, az nem visz közelebb a megfejtéshez, legfeljebb a minősége, amire bennfenteseknek az egyik nézetben árulkodó jelek vannak - ez már segíthet. Szóval az anyag éger, ami a jól beállt 121-es AUROval van kezelve, utána 171-es viasszal, a kivágás élének zöldje szintén AUROval színezett.


egy elképzelés próbája


Az első helyszín (a képminőség oka: régi telefonnal készült)














Méretei az A4-es lapokénak megfelelő, csak a vastagságuk miatt nem lehetne nyomtatóba tölteni - nem 80, inkább 1000 grammosak.



Ezek után képkeretezést - így - máskor is szívesen vállalok.
Ára, anyagtól, mérettől, darabszámtól függően ára 3.300Ft-tól a csillagos égig...
Teknológiából adódóan, ebben a vastagságban (1,2 cm) a felső méretkorlát kb.: 70 x 50 cm.