Kiságy - Tündérkének Angyaloktól



Asztalossá lettem...
...mert vizsgamunkának is tekintem ezt a darabot.

Nem azért vagyok büszke, mintha annyival ügyesebb lennék, mint előtte, vagy annyival több fogást tanultam volna meg mostanra (akadnak még leküzdendő hiányosságok), hanem mert megtanultam az akaratnál jobb súgókra hallgatni: figyelni az angyalok szavára.


Elmondom hogyan született.

Réges-régen... 2010 február 19-én, amikor a napi munka után a takarításhoz, pakoláshoz fogtam. Mint rendesen a hulladék anyagok közül az "elég nagyok, csak nem kéne eltüzelni" darabokat a többi hasonló közé tettem. Mivel kis műhelyről van szó és annyi ilyen gyűlt már össze, hogy egyre azon gondolkodtam: illene már valamit kezdeni is velük. Szétraktam, hogy lássam mi a készlet. Az egyfajta anyagokból nem volt számottevő mennyiség, ezért azt kezdtem el vizsgálgatni, mit-mivel lehetne kombinálni. Még úgy sem jött ki semmi.
Hanem akkor jött a súgás!
Rögvest neki is kezdtem: minden darabból egyenes de nem párhuzamos oldalú léceket vágtam, aztán jöhetett a kirakósdi. Nagyjából adta is milyen formát szeretne kapni a végén s mi szeretne lenni. Végig érezhető volt hogy vezetik a kezemet nálamnál tudóbb erők - angyalok, vagy a fák szellemei. Az is világos volt, hogy kinek és mi lesz belőle:
   egy kiságy fejvége lesz születendő.
Amikor ez meglett, a következő lépés még ebből a lendületből jött hozzá. Gábornál találtam egy nyárfa deszkát, ami azt mondta, ő szeretne a kiságy oldala lenni: s lett is belőle a lépcsős darab.










Ezután akadtam el hosszú időre. Úgy látszik még nem voltam még megérve erre az ugrásra.
Máshonnan lesni nem tudtam, mert előképét sehol sem láttam (máig sem, de lehet, hogy van; hogy mástól is született hasonló), sőt a hivatalos szakma nagyon óvatosan és tudományosan bánik a különböző fajú fák egyesítésével. Szerencsémre én kimaradtam ebből a hivatalos képzésből (aminek azért érzem a hátrányait is). Még a legsúlyosabb hibát is elkövettem: puhafát ragasztottam a kemények közé:-o

Idő közben többször is megpróbáltam folytatni, tervek készültek, de valahogy nem ment, egész addig míg múlt nyáron szintén egy "véletlen" folytán elő nem került a hátsó oldal darabja is - ami persze az eredeti tervekbe nem illett bele, de az ágyba igen - megint nem a logika győzött:-)

Már csak némi idő hiányzott a befejezéshez. Novemberben adódott pár nap, amin elkészülhetett a lábvég, és ez év elején felkerült az i-re a pont.

Nemcsak alkotói örömöket adott ez a munka, hanem tanulmánynak is beillett. Sokat tanultan a fákról a súgóimtól és maguktól a fáktól: hogy mit szeretnek, mit engednek.

Természetesen így elsőre nem lett minden részlet tökéletes, de most úgy érzem a következőket tekintve teljes biztonsággal merek nekikezdeni ilyesminek, amit ha eladok nyugodtan vállalhatom rá az illendő garanciákat.


az alkotó személye nem fontos...
...csak a kisugárzása
:-)