Kiságy - Tündérkének Angyaloktól



Asztalossá lettem...
...mert vizsgamunkának is tekintem ezt a darabot.

Nem azért vagyok büszke, mintha annyival ügyesebb lennék, mint előtte, vagy annyival több fogást tanultam volna meg mostanra (akadnak még leküzdendő hiányosságok), hanem mert megtanultam az akaratnál jobb súgókra hallgatni: figyelni az angyalok szavára.


Elmondom hogyan született.

Réges-régen... 2010 február 19-én, amikor a napi munka után a takarításhoz, pakoláshoz fogtam. Mint rendesen a hulladék anyagok közül az "elég nagyok, csak nem kéne eltüzelni" darabokat a többi hasonló közé tettem. Mivel kis műhelyről van szó és annyi ilyen gyűlt már össze, hogy egyre azon gondolkodtam: illene már valamit kezdeni is velük. Szétraktam, hogy lássam mi a készlet. Az egyfajta anyagokból nem volt számottevő mennyiség, ezért azt kezdtem el vizsgálgatni, mit-mivel lehetne kombinálni. Még úgy sem jött ki semmi.
Hanem akkor jött a súgás!
Rögvest neki is kezdtem: minden darabból egyenes de nem párhuzamos oldalú léceket vágtam, aztán jöhetett a kirakósdi. Nagyjából adta is milyen formát szeretne kapni a végén s mi szeretne lenni. Végig érezhető volt hogy vezetik a kezemet nálamnál tudóbb erők - angyalok, vagy a fák szellemei. Az is világos volt, hogy kinek és mi lesz belőle:
   egy kiságy fejvége lesz születendő.
Amikor ez meglett, a következő lépés még ebből a lendületből jött hozzá. Gábornál találtam egy nyárfa deszkát, ami azt mondta, ő szeretne a kiságy oldala lenni: s lett is belőle a lépcsős darab.










Ezután akadtam el hosszú időre. Úgy látszik még nem voltam még megérve erre az ugrásra.
Máshonnan lesni nem tudtam, mert előképét sehol sem láttam (máig sem, de lehet, hogy van; hogy mástól is született hasonló), sőt a hivatalos szakma nagyon óvatosan és tudományosan bánik a különböző fajú fák egyesítésével. Szerencsémre én kimaradtam ebből a hivatalos képzésből (aminek azért érzem a hátrányait is). Még a legsúlyosabb hibát is elkövettem: puhafát ragasztottam a kemények közé:-o

Idő közben többször is megpróbáltam folytatni, tervek készültek, de valahogy nem ment, egész addig míg múlt nyáron szintén egy "véletlen" folytán elő nem került a hátsó oldal darabja is - ami persze az eredeti tervekbe nem illett bele, de az ágyba igen - megint nem a logika győzött:-)

Már csak némi idő hiányzott a befejezéshez. Novemberben adódott pár nap, amin elkészülhetett a lábvég, és ez év elején felkerült az i-re a pont.

Nemcsak alkotói örömöket adott ez a munka, hanem tanulmánynak is beillett. Sokat tanultan a fákról a súgóimtól és maguktól a fáktól: hogy mit szeretnek, mit engednek.

Természetesen így elsőre nem lett minden részlet tökéletes, de most úgy érzem a következőket tekintve teljes biztonsággal merek nekikezdeni ilyesminek, amit ha eladok nyugodtan vállalhatom rá az illendő garanciákat.


az alkotó személye nem fontos...
...csak a kisugárzása
:-)














tál lakodalmi kalácsnak - szakrális tárgy


teljes díszben
a tál rejtekezve teszi a dolgát

Ez a tál úgy készült, ahogy szakrális tárgyaknak születni illik.
Ihletetten és szeretettel.
A felkérés szóban mindössze annyi volt: "kéne egy akkora tál, hogy a fonott lakodalmi kalácsunk a még egyszer akkora virág-díszítéssel együtt elférjen rajta. És négy lyuk is legyen rajta a mogyoróvesszőknek."

Ő is, magam is egy egyszerű kerek fatálra gondoltunk - akkor.
Amikor viszont a műhelyben hozzáfogtam, már éreztem, nem lesz ennyire egyszerű a dolgom, hiszen az esemény, amire kellett, sem egyszerű esemény. Ezüstlakodalom a javából: háromnapos dáridó, vőféllyel, násznéppel, hintóval...













Mivel nem volt egy szelet 2-300 éves fám, ami adott volna ekkora korongot, hát csinálni kellett. Ám nem érezem késztetést a szokásos módon néhány deszkából táblásítani. Régóta foglalkoztat, hogyan lehet felhasználni a fák fűrészelésekor keletkező szélezést másra mint fűtésre. Épp volt egy rakat tölgy deszkaszélem, hát elővettem s innentől átvette az irányítást az esemény múzsája. Csak a szakmai rész maradt a kezemben:-)
a ragasztás mesterfogásai
A ragasztás igényelt néhány bűvészmutatványt, főleg a keret kőrisének kellett lelkére beszélni, hogy maradjon helyt.

A tál alja, ami a szélek birodalma, természeténél fogva annyira egyenetlen, hogy közös nevezőre hozásról szó sem lehetett, ezért öt kis cseresznyefa láb biztosítja, hogy ne billegjen. Ezek adnak helyet a kupolázat mogyoróvesszőit tartó furatoknak. Keresztben szükségesnek mutatkozott egy betétet beragasztani a merevítés végett: megakadályozandó a tálat alkotó faanyag mozgolódását. Ez magával hozta a hosszirányú párját a kisugárzás miatt: a rajzolata így vállt kör-keresztté, az öt ponttal. Nem kérdés, ami rákerül, az feltöltődik, s aki abból eszik szintén.



Csillag, lábjegyzet:

Azokat a tárgyakat mondanám szakrálisnak, amelyek nem egyszerűen a feladatnak felelnek meg, amire szánták őket, hanem rendelkeznek azzal a kisugárzással is, ami azt a feladatot szellemiségében emeli is. Ebből a szempontból mindegy, hogy hétköznapokon, vagy akár ünnepi alkalmakkor használják elsődlegesen. Véleményem szerint a használati tárgyak szentségesítésével nem is szabadna kizárólagosságot adni az ünnepinek a hétköznapival szemben. Egy ilyen készítésekor elengedhetetlen feltétel hogy az szeretettel legyen készítve. Szeretet az anyag iránt, a munka iránt és a használók iránt, akkor is, ha Őket nem is biztos, hogy személyesen ismerheted.


mikor van most?



A hulladékhasznosítás igazi elve: szemét nincs, csak olyan dolgok, amik nem a helyükön vannak.

Ennek a faliórának az alapját egy vastag hársról lehasadt darab adta. Jóska bátyám fűrész-telepén kaptam fel a földről, a potyadékok közül, amik leginkább tüzelőként, vagy humuszként szokták végezni. Valamit véltem látni benne. Az Öreg furcsán vizsgálódó tekintete ellenére is, vállalva a "dilisek ezek a fiatalok" címkét, mégis elkértem Tőle. Sokáig nem is tudtam mivé szeretne válni, egyszerűen felraktam a műhelyben a párkányra. Aztán világos lett, hogy nagyon műanyag óránk új köntöse kíván lenni. Most már csak a mutatói lógnak ki a sorból (maradtak műanyagok), később majd teszünk arról is...

A kezeléshez az AURO választékából direkt olyat kerestem (611, 173), ami fa világos tónusát megőrzi, nem viszi el a mézszín irányába.



MOST már mindig tudjuk, hogy mikor van MOST:-)