fa-folt bútorajtók

Egyre jobban hiányzott már a varrás, jó ideje nem tudtam gép mellé ülni, hogy kedvem szerint készítsek folt-munkákat (patchwork). Az időm jó részét a családommal vagy a műhelyben töltöm.
De mégiscsak erős volt a késztetés: így ha anyagból nem tudom, hát csinálom fából - határoztam el:-)

Ugyanúgy, mint a varrásnál, a leeső maradékok halmaza indította el a fantáziám. Régóta foglalkoztat a gondolat egy olyan munkarend kialakítására, ahol minden darab felhasználódik, szinte a legkisebb is - amiből mondjuk a gyerekeknek készülhet építőkocka, vagy a szintén sokféle célra használható fa-kavics.

Célom az volna, hogy azért ne kelljen minden maradékot gyufának aprítani, hanem a saját méretében hasznosuljon, s csak az abból leesőkkel történjenek a továbbiak.
Jó pár nap fejtörés után találtam is járhatónak tűnő utat arra, hogy a takarókról ismert hatást vissza tudjam adni egy bútorajtón is ezekből a jórészt vékonyabb darabokból. Ezért az egyik legszabadabb, mindenféle darab-méret megkötés nélkül alkalmazható technika átültetésével kezdtem, a szilánkossal.
Alkalmasnak látszott ezzel próbálni ki, hogy működik-e az elmélet a gyakorlatban is (úgy-e tudjuk: elméletileg a gyakorlat és elmélet között nincs különbség, csak gyakorlatilag:-). A kivitelezés persze lassadalmasabb, mint az olló-tű-cérna alapon végzett, de az eredmény legalább annyira látványos, mint végül kiderült.


Kísérletek kellenek még arra, hogy fából mennyi mindent lehet elkövetni abból, amit a textilek engednének, ám ha ez nem is olyan sok, már akkor is elég újat tudunk belevinni a bútorajtók (Magyarországon is sajnos csak "frontok"-ként emlegetett) területére.
Érdemesnek látszik foglalkozni vele, hogy ellensúlyozva legyen az áruház-korszak eszmeiségével árasztott egyformaság: a sok bútor front, ami MDF alapra vákuumfóliázott műanyag fautánzatú csoda - mindenféle lehet, mindennek ellenáll és mindörökké tartónak hirdethető (a mindörökké kb. 10 évére - szemben az akár örökölhető tömörfa bútorokkal).
[Különös ellentét, hogy eleinte ugyan a fát akarták utánozni olcsóbb anyagokból, de ma már mindenfelet csinálnak belőle, amit fából nem is nagyon lehetne, tehát mégis kilóg a lóláb.]

Szerencsére ez a megoldás önmagát védi, mert utánzata nagyon átlátszó lenne, munkaigényessége miatt pedig a tömegtermelés nem fog tudni vele mit kezdeni. Sok előkészítést igényel, hogy a különbözőképp zsugorodó fafajok együtt tudjanak élni hosszútávon is. Egyelőre az ára miatt sem lesz minden lakásban ilyen, mert a beépített fajok és a minta függvényében 60.000 és 100.000 forint közötti négyzetméteráron lehet megrendelni.

Legközelebb megpróbálom egynemű fából, valami kötöttebb minta elkészítését. Ahol a váltások, az erezet és a fán belüli tónuseltérések adhatják a látványt. Ahogy az ölbe-asztal cseresznyéjén. Már csak a quilteken alkalmazott tűzésnek a megfelelőjét kell kiötleni, hogy teljes legyen az érzés.

A felület is hasonló mintha textilből készülne, mert nem tükörsima, hanem a kézzel vezetett korongcsiszoló adta hullámzó egyenetlenség jellemzi. Amikor végigsimítunk rajta olyan mintha egy selyem-paplanon húznánk a kezünk. Természetesen ezt is a teljesen természetes AURO olajjal és viasszal kezeltem, az egyik felén selyemfényűre, a másikon a fényesre polírozott keményviaszt alkalmaztam. Amúgy nem nagyon szeretem a magasfényű felületeket, de ezzel a hullámzással együtt számomra is értelmet nyert - tetszik:-)

Hasonlót szeretnél? Vásárlási tudnivalókért látogass a www.korbefa.com-ra. -> Katt ide!