Már megint pad... most cipőhúzós


Úgy fest a pad-sámli témakör kezd a kedvenceim közé tartozni:-)

Megint egy darab, amit az élet szült.
Előszobánk keskeny ahhoz, hogy szék elférjen benne, de vannak cipők, amit ülve jó felhúzni, illetve a babákra ültetve feladni. A cipőáthúzó helyen pedig, értelemszerűen, nem ildomos a földre ülni a porba, sárba.

Levágtam egy cseresznye padló erre igen alkalmas - mert másra nem alkalmas - elkeskenyedő végét. A fűrészelt lapját gyalultam, a másikon a természetes szélt meghagytam. Kertünk - sajnálatos módon - kiszáradt cseresznyefájáról vágtam a lábaknak és kötőnek valót. Egy-két fúrás, némi csiszolás, ragasztás, viaszozás és aznap már lehetett is használni.


babasámli, játszótéri maradékokból

Ennek a kis sámlinak az ötlete akkor merült fel bennem, amikor az Akácfa Művészeti Egyesület két mesterszintű játszótér építő "mérnökével", Gáborral és Zolival részt vettem egy remekművük elkészítésében Szentendrén (magam hozzáadnivalója a tető nádazása volt).
Néhány homokozóelem lapolásakor, a lehulló darabok bennem az erdei turistautak mellé lerakott félfa padokat idézte, méretei pedig a kisgyerekek világáig vezette fantáziámat.

Felötlött, hogy szinte sohsem látok olyan gyerekbútort, ami a nagyokéit másolja az ennyire kicsik arányaihoz - legfeljebb ha az óvodáskorúaknak, kisebbeknek nemigen. Felkaptam hát egy ilyen darabot valamint négy deszkapotyadékot, majd a nap végén a műhelyben "nekiestem".
Egyszerű terv született bennem, hogy könnyen másolható legyen, ezért a szokásostól eltérően gyorsan is végeztem vele.
Méreteit úgy állítottam be, hogy az 1-2 évesek olyan testtartásban ülhessenek rajta, mint mi a saját sámliainkon.

Az egyetlen nehezítést a könnyítés okozta:-)

Arra gondolva, hogy a csöpp használók ezt biztosan hurcolászni is szeretnék maguk kedve szerint, s hogy ezt könnyen meg is tudják tenni (az anyákat ezálltal némileg tehermentesítve) a sámlika testét hosszlyukfúróval áttörve kikönnyítettem. Ezért nemcsak a súllyából veszített szerencsésen sokat, hanem kétoldalról belenyúlva a kis mancsocskák könnyen és biztosan tudják megragadni, amikor máshol szeretnének ücsörögni, mint eladdig.
Gyakorló apuka révén biztos vagyok, lesz másik gyakori felhasználása is: a kis lurkók saját magasságuknál fennebb helyezett tárgyakhoz való hozzájutásuk segítőjeként rá fognak állni (például a csábító friss süti a konyhapulton:-). Ezért a sámlika-lábak széles terpeszt kaptak, a borulásos kényszerleszállások számának drasztikus csökkentése érdekében.

A gyakorlatban sokat-próbált végeredmény mindent visszaigazolt. Mitőbb kiderült még felnöttek számára is jól használható, minket is elbír, akár ülve, akár ráállva és nem is kényelmetlen, ha a földön játszó aprónéphez szeretnénk minél közelebb helyezkedni és a guggolásba már belezsibbadtunk.

A természetes olajos AURO felületkezelés itt sem maradhatott el. A konyhai pultolajat használtam, ami az akác sárgászöld színét sejtelmesen csillogóan emeli ki.
Hasonlót szeretnél? Kattints ide! A többi bútor megtekintése, ide kattintva.




Nyárikonyha - három határ közelében, Őrségben, Vendvidéken




Munkásságom egyik legszebb feladatául kaptam tavaly ennek a nyárikonyhának az elkészítését, ahol valóban minden fára vonatkozó tudásomat alkalmaznom kellet.
Egy építész barátom barátai, egy nagycsaládos gyógyító házaspár számára készült. Már elsőre sem tűnt egyszerűnek a feladat, de menet közbenderült csak ki, hogy igazán mennyire összetett. Ilyen irányú tapasztalataimnak hiánya miatt ez a munka elnyert egy másik első helyet is nyilvántartásomban: a legrosszabb árajánlat és ütemterv díjját:-)

A helyszín cifra adottságai feladták ám a leckét! Egy használaton kívüli ciszterna szabálytalan kiemelkedése, két rosszul lehelyezett oszlop és egy arrébb sikerült kémény köré épített kályha-tűzhely adottságaival kellett indulni. Sehol egy sík, sehol egy határozott egyenes, sehol egy derékszög. Viszont ha megfordulsz, akkor egy (fél)kis tóra és soksok fára (erdő :-) látsz rá, a tetőszerkezetet pedig belülről befutja a szőllő. Volt minek megfelelni.


A házigazda (messzi földön híres szájsebész) irigyelt határozottságának, dönteni tudásának köszönhetően elég hamar sikerült a sok és sokféle feladat- és kinézetbeli követelmények ellenére is használható tervet felállítanunk. Amit később, újabb szempontok előtérbe kerülésével, a helyszín előkészítő munkák másító hatásával végül sikerült majdnem teljesen megváltoztatni.
A háziasszonnyal (szintén meszi földön híres természetgyógyász-pszichológus) idő közben sok "papír döntésünket" bíráltuk felül s próbálgatásokkal próbáltuk a legjobb következő lépést megtalálni: pontosan hol is legyen a mosogató, milyen széles legyen az ajtók kerete, sokféle stílusú fogantyúval próbálkoztunk, sokféle elhelyezésben, nem beszélve a díszpántok és fiókcímerek formájáról, ami egy helyi lakatos készített el és patinázott.


Dolgoztam már máskor is bontott épületfával, mint alapanyaggal, de akkor mindig robosztusabb volt a kivitel (páldául: Bányajtó padlástérbe), a mostani kisebb keresztmetszeteknél nagyságrendekkel több volt a hulladék és nehezebben ment az illesztés. A műhelymunka végül több, mint kétszerannyi volt, mint új anyag esetén szokott.
Hogy miért döntöttünk mégis a "kipróbált" anyag mellett? Nemcsak mert jóval olcsóbb, hanem a nyitott térben való alkalmazásra sokkal alkalmasabbak a tulajdonságai: nem mozog, nem reagál úgy a páraingadozásra, nedvességre, mivel már évtizedeken keresztül száradt, évszakokat megismert. Valamint a hely szelleme jobban kívánta a régies(kedő) kinézetet. Ebben sikerült először túllőni a célon és a háziasszony kérésére egy fokkal visszavenni belőle: néhány ajtóbetétet újra kellett gyártani.

Egyik legfőbb követelmény volt, hogy sokan tudjanak benne egyszerre dolgozni. Ennek eredménye lett a hatalmas cseresznyefa pult. Ezt a helyszínen lehetett csak darabról darabra összeragasztani, hogy az érdekes adottságú tér minden eleméhez hibátlanul illeszkedjen. Az éleken meghagytam a fa természetesen szabálytalan széleit, így a végeredmény nem olyan tömbös hatású, van egy élő játékossága.
a pult ragasztás közben
Sok-sok aprólékos, pontos, a végeredmény szempontjából, nem túl látványos munkálkodás után állt végül össze a pult egésze, ami szerencsére meggyőző lett, mert változtatásra nem sok a lehetőség; persze közben folyamatosan egyeztettem a leendő fő-felhasználóval.
A két tűzhely mellé mészkőből tettünk betéteket, a forró edényekkel való munkákhoz.

A szekrények kialakításánál a legnagyobb tárokókapacitás és természetesen az életszerű használhatóság voltak a szempontok, emellett megalkuváskényszerítő tényezőként az is, hogy a tó felől legyen annyira egységes a képe a "mű"-nek, hogy ne legyen látható modern gép ebből a nézetből. Ezért kerűlt a gáztűzhely a bal oldali részbe, oldalról takarva, ezért kapott a hűtő teljes burkolást és ezért kellett teljes előlappal beépíthető mosogatógép.

A felületek kezelését az AURO természetes olajaival, viaszaival oldottam meg, hogy minden anyag élő mardjon és ne "rosszalkodhassanak" valamilyen lezáró lakkréteg alatt egy ennyire változó párájú (csak fedett) nyitott térben, illetve ha mégis van mozgásigényük azt az első teljes évforduló után, amikro már minden évszakot "kipróbáltak", könnyen lehessen után-igazítani.
ebbe kellett beleálmodni a végeredményt
...sokszor éjszakába nyúlóan

fa-folt bútorajtók

Egyre jobban hiányzott már a varrás, jó ideje nem tudtam gép mellé ülni, hogy kedvem szerint készítsek folt-munkákat (patchwork). Az időm jó részét a családommal vagy a műhelyben töltöm.
De mégiscsak erős volt a késztetés: így ha anyagból nem tudom, hát csinálom fából - határoztam el:-)

Ugyanúgy, mint a varrásnál, a leeső maradékok halmaza indította el a fantáziám. Régóta foglalkoztat a gondolat egy olyan munkarend kialakítására, ahol minden darab felhasználódik, szinte a legkisebb is - amiből mondjuk a gyerekeknek készülhet építőkocka, vagy a szintén sokféle célra használható fa-kavics.

Célom az volna, hogy azért ne kelljen minden maradékot gyufának aprítani, hanem a saját méretében hasznosuljon, s csak az abból leesőkkel történjenek a továbbiak.
Jó pár nap fejtörés után találtam is járhatónak tűnő utat arra, hogy a takarókról ismert hatást vissza tudjam adni egy bútorajtón is ezekből a jórészt vékonyabb darabokból. Ezért az egyik legszabadabb, mindenféle darab-méret megkötés nélkül alkalmazható technika átültetésével kezdtem, a szilánkossal.
Alkalmasnak látszott ezzel próbálni ki, hogy működik-e az elmélet a gyakorlatban is (úgy-e tudjuk: elméletileg a gyakorlat és elmélet között nincs különbség, csak gyakorlatilag:-). A kivitelezés persze lassadalmasabb, mint az olló-tű-cérna alapon végzett, de az eredmény legalább annyira látványos, mint végül kiderült.


Kísérletek kellenek még arra, hogy fából mennyi mindent lehet elkövetni abból, amit a textilek engednének, ám ha ez nem is olyan sok, már akkor is elég újat tudunk belevinni a bútorajtók (Magyarországon is sajnos csak "frontok"-ként emlegetett) területére.
Érdemesnek látszik foglalkozni vele, hogy ellensúlyozva legyen az áruház-korszak eszmeiségével árasztott egyformaság: a sok bútor front, ami MDF alapra vákuumfóliázott műanyag fautánzatú csoda - mindenféle lehet, mindennek ellenáll és mindörökké tartónak hirdethető (a mindörökké kb. 10 évére - szemben az akár örökölhető tömörfa bútorokkal).
[Különös ellentét, hogy eleinte ugyan a fát akarták utánozni olcsóbb anyagokból, de ma már mindenfelet csinálnak belőle, amit fából nem is nagyon lehetne, tehát mégis kilóg a lóláb.]

Szerencsére ez a megoldás önmagát védi, mert utánzata nagyon átlátszó lenne, munkaigényessége miatt pedig a tömegtermelés nem fog tudni vele mit kezdeni. Sok előkészítést igényel, hogy a különbözőképp zsugorodó fafajok együtt tudjanak élni hosszútávon is. Egyelőre az ára miatt sem lesz minden lakásban ilyen, mert a beépített fajok és a minta függvényében 60.000 és 100.000 forint közötti négyzetméteráron lehet megrendelni.

Legközelebb megpróbálom egynemű fából, valami kötöttebb minta elkészítését. Ahol a váltások, az erezet és a fán belüli tónuseltérések adhatják a látványt. Ahogy az ölbe-asztal cseresznyéjén. Már csak a quilteken alkalmazott tűzésnek a megfelelőjét kell kiötleni, hogy teljes legyen az érzés.

A felület is hasonló mintha textilből készülne, mert nem tükörsima, hanem a kézzel vezetett korongcsiszoló adta hullámzó egyenetlenség jellemzi. Amikor végigsimítunk rajta olyan mintha egy selyem-paplanon húznánk a kezünk. Természetesen ezt is a teljesen természetes AURO olajjal és viasszal kezeltem, az egyik felén selyemfényűre, a másikon a fényesre polírozott keményviaszt alkalmaztam. Amúgy nem nagyon szeretem a magasfényű felületeket, de ezzel a hullámzással együtt számomra is értelmet nyert - tetszik:-)

Hasonlót szeretnél? Vásárlási tudnivalókért látogass a www.korbefa.com-ra. -> Katt ide!