bányaajtó padlástérbe

Így kezdődött: - "Valami rusztikusra gondoltunk"

Voltak adottságok is: a bontott, kovácsolt kilincs, a padlóburkolat és a lépcsőkorlát - meg persze, a megrendelők ízlésvilága.
Láttuk a bejárat előtti pergolát is, valamint szintén Nekik csináltuk a melléképületnél, hogy úgy újítottuk fel a beépítendő bontott ajtókat, ablakokat, hogy régiesítettük azokat - csiszolás helyett drótkefézéssel.
Szóval ezek ismeretében Gábornak támadt remek ötletéből indultunk el, a bontott gerendákból összeállított tokból. Az ajtóra már sokféle változat jött szóba, míg végül a szintén öreg anyagnál maradtunk, de azt vastag deszkákra vágattuk és, hogy ne essen túlzás, csiszolt felületű lett. Így alakult ki az izgalmas kontraszt a tok és az ajtólapok között, pedig látszik a közös forrás. A bontottanyag-telepen épp az idei legnagyobb havak idején kellett a rakatból kikeresni a megfelelően "csúnya" darabokat, hogy valóban érvényesüljön a felületek mintázata. Izgalmas rajzolatok és feltűnő csomók tarkítják a különben hibátlan tömörségű és szárazsású anyagot.
A tokoknak szántakból először vályút csináltunk, hogy rá lehessen "húzni" a gipszkarton falra, majd jött a vájat ahova a szárny záródik (ez volt a legnehezebb, mert egy teljesen egyenetlen felületen kellett úgy vezetni meg a körfűrészt, hogy a bevágás az elméleti síkhoz képest körben egyforma mély és egyenes legyen) ,végül sarokcsiszolóba fogható drótkefével leszedtük a felületről a laza részeket.
A szárnyaknál először a függőleges részek táblásítását végeztük el, utána megkapták a fejeléseket, végül a zárat véstük (pontosabban szólva hosszlyukfúrtuk) be.
Mind a tokokon, mind a szárnyakon lenolajkencével csaltuk elő a meleg színeket, tónusokat.


görbe szekrény ferde sarokba

Ebbe a gyermekszoba-sarokba nem is lehetett volna egy szokványos szekrényt szerkeszteni - vagy legalábbis nehéz lett volna olyat, aminél nem lóg ki a lóláb.
Viszont a Gábor ötlete alapján készített szekrény tökéletesen illeszkedik helyére. Utána viktor nem kevés számítgatása és fejtörése eredményeként pedig a formából sikerült a legnagyobb tárolóteljesítményt is kihozni.


A középső oszlop köré rendeződő egységek igyekeznek a szoba adottságaihoz (szinte nem is látszik, hogy a sarok sem derékszögű) és a gyerekszoba lakóinak - nehezen kielégíthető és folyton változó - igényeihez illeszkedni.


A bejárattól indulva a kevésbé mély rész a középső akác-oszlopon fordul majdnem alapformai ellentétjébe - kiszélesedik és mélyül. Ennek köszönhetően az elsőre látszónál több ruhát és játékot  is képes elnyelni. Persze még így is kevesebbet, mint amire igény volna egy normális méretű házban:-)


Alakja mellett a gondosan válogatott (mások által félredobott:-) csertölgy deszkák "hibákkal gazdag" felülete adja a gyermekszobába illő játékosságát.
A szabálytalan forma működtetéséről a szabályosan működő blum-pántok gondoskodnak, és arról is, hogy a csimpaszkodások és hintázások után javítható legyen a szerény szétszedés nélkül.
A felületkezeléshez lenolajat és az AURO 173-as természetes viszát használtuk.



erdei sámli



Ez a sámli volt az első teljesen önálló görbefa bútorom, tavaly nyáron készítettem. Ekkora hatással van rám Gáborral való együttműködésünk és a természetre való egyre mélyebb odafigyelésem.


Tudom, egy sámli nem valami nagy szám, de nem kezdhetek egész kastélyberendezéssel.
A lényeg, hogy jól sikerült és a mérete is bevált. Használtuk már cipőhúzáshoz, szövéshez, kártyaasztalnak, könyvtartónak, gyerekjátéknak (például busz is volt) és egyszerű ücsörgésre is.


A Tahisi vásárban, Nagy Kristóf még arra is méltatta, hogy kézbevegye s véleményt mondjon róla. (Tetszett Neki, de hiányolta a szokásos ékelést a lábak csapolásából, nekem viszont így tetszik, hogy szép kerekségükben megmaradtak.)


S hogy miért "erdei"?
Ez nem csupán jól hangzó szólam, hanem azért kapta e jelzős nevet, mert minden darabját a közeli erdőben gyűjtögettem.


Ülőlapjához egy kidőlt öreg cseresznyefa adta oda magát. Itt az erdő és a falu határában valaha nagy gyümölcsösök voltak, gondolom onnan szabadult hajdanában ez az aztán szép terebélyessé nőtt fácska, s végül eljárt felette az idő. Egy darabja immáron velünk lakik - remélem sokáig.




A lábaiba azonban már nem vagyok annyira biztos, habár jó vaskosak, de mindegyiket valamiféle gomba támadta meg kihullásuk előtt - ebből adódik viszont az érdekes mintázatuk. Mivel kísérletnek szántam nem törődtem vele, de most ár bízom benne, hogy azok is sokáig fogják bírni. Ha mégsem, hát majd biztosabbra cserélem alkalomadtán.






Magasságát egy normál sámli és egy fejőszék közé állítottam, hogy a belső kisördögnek is engedjek, így hivatalosan semmire sem jó, de a gyakorlatban mégid sokmindenre alkalmas (lásd fentebb).




A felületek kezelésére mint majdnem mindig, most is AURO olajat használtam. Az egyszerűség kedvéért a szép fényű és ellenálló konyhai pultolajat, a 108-ast, mert az viaszolás nélkül is remek felületet ad és nagyon szépen feltüzeli a fában rejlő színeket. Különösen jól áll a cseresznyének (mint itt) és az égernek.


(vik)