fürdő-hernyó

...avagy, hogyan csináljunk tárolót 139 db fogkefének.

Egy surányi fürdőszoba íves szerelvény-falára mászott fel ez a „sokszínű „hernyó”.

Az alapötlet Gábortól származik, hogy a háziak kérésére, miszerint fedjük be valahogy az íves kisfalat, úgy hogy rakodásra is lehessen használni, ne a szokásos „hajlítsunk rá rétegelt lemezt”-el reagáljunk, hanem sok kis egységből rakjuk össze a felületet.
Akkor még nagyobb „kis egységekre” gondolt, de aztán továbbfűztük a gondolatot hármasban a háziasszonnyal...

Végül lépésről-lépésre (készítés közben) alakult ki a végleges forma, és annak a tudata, hogy ezzel a sok aprósággal nagy fába vágtuk a csiszolónkat. A sokféle fát, amit összeszedtünk hozzá, még nem volt nehéz felcsíkozni, gyalulni, de a marásnál már kezdtük érezni, hogy nem egy nap alatt lesz kész.

Már az külön feladat volt, hogy a marót úgy befogassuk valahova, hogy balesetmentesen tudjuk vele feldolgozni a vékony léceket, mivel a nagy gépre nem volt megfelelő kés. Aztán jött a darabolás, amikor is először szembesültünk igazán a darabszám-igénnyel. Ki kellett ugyanis számolni, hogy elég-e a léc, amit szemre saccoltunk. Nem volt. Kellett még vágni, hogy meglegyen a 140db + az óhatatlan hulladék. A gérvágóra legalább egyszerűen lehetett ütközőt tenni, hogy a hosszok azonosak legyenek. De azzal is vagy 180-200-szor kellett “lesújtani”. A homlokoldali marás már igazi kihívás volt, a rövid hossz miatt - szintén 180-szor. Az L-alak kivágásáról ne is beszéljünk:-)

A csiszolás ezek után szinte gyerekjáték volt, de a kargörcsösítő mellékhatása – és a futószalag érzet - miatt a napi 42,3 db volt az átlag. Azután mindegyiket beereszteni olajjal, megtörölgetni, dörzsölgetni, fényesítgetni...
Utána kirakva mindet a kisasztalra, olyan lett, mint egy érdekes hangszer.
A végén megegyeztünk Gáborral, hogy ezt nem Anitáéknak csináltuk, hanem magunknak - csak náluk lesz elhelyezve - különben nagyon aluláraztuk:-) Ezt végül Ők is elfogadták.

Mindehhez képest a beszerelés laza levezetés volt, amikor mindegyiket egyenként leragasztottuk, a „polcokat” pedig oda is csavaroztuk. Így alakult ki az összesen 140 darabból álló hernyó, ami – mint ott rájöttünk – tömérdek fogkefének biztosít lepotyogásmentes tárolást, mert minden egyes közbe tehetünk egyet-egyet.

A jogosan felmerült kételyre, hogy szép-szép, de nem lesz túl macerás takarítani, sokféle megoldás is született: vizesrongy, gőzborotva, használt köröm- és fogkefe... és mivel az AURO pultolajos kezelésnek köszönhetően nagyon jól ellenáll víznek, dörzsölésnek, még további lehetőségek is szóba jöhetnek.



ablakomba...

Műhelyünk - ami pedig csak két alagsori helyiségből áll - telve van ablakokkal.
...de nam a falakon a külvilágra nyílóan, hanem beül, ahol dolgozunk.



Vácra készülnek, egy műemléknek mondható ház belső udvarára nyíló lakás tönkrement nyílászáróinak helyébe. Régimódian nagy nyílásokba kell illeszkedjenek, és amennyire lehet követniük a hely hangulatát és a "modernség" tudását.
Ehhez az előző lakó nem annyira ragaszkodott, amikor kívülről felcsavarozott műanyag redőnyök rászerelésével igyekezett kizárni a nyári meleget, annak ellenére, hogy az ablaktáblák belül szükség esetén takarhatóak a falba rejtetten behajtogatható palettákkal. (Ezek a nagyon ötletes szerkezetek régen elterjedtek voltak - magam sok nagyon ízléses megoldásával találkoztam már - a redőnyök a nyomukba sem jöhetnek.) Az illető tervének kivitelezéséhez, ráadásul bizonyos díszítő elemek útban is voltak, ezért azokat egyszerűen lefeszegették.



A munka műhelyrészét már majdnem teljesen sikerült elvégezni, a beszerelés van még hátra, ami azért sok meglepetéssel szolgálhat még. A mai mester(kedő)k sokszor szembesülnek a régiek tudása ismeretének hiányával, ebből adódnak a javításoknál, cseréknél a nagy meglepetések. Régebben nem a ma megszokott - gyorsaságot hajszoló - egyszerűség volt a fő szempont, hanem a megoldás szolgálata. A dolgok mélyebben voltak egymásba és a környezetükbe ágyazva, mint a manapság szokott modul-gondolkodásmód szerint.

Természetesen a követelmények és a technológia változásai miatt nem kell követnünk a régi megoldásokat, de a szemléletmódjukból volna mit tanulnunk.

---

Itt pedig már a bontás, beépítés folyik:
Az eredeti tokrendszerből csak a legkülső részt emeltük ki.
Azért döntöttünk e mellett, mert a "belső részekhez" való illeszkedés így oldható meg a legszebben. Belül marad a párkány, a sötétítő paletták és vakolni sem kell, ami egy lakott lakás esetében - pláne novemberben - nem mellékes.
Másrészt az ablakok feletti falrész a koszorú alatt teljesen erre a tokra van terhelve, aminek a kivételekor a "minden jön velem" elv érvényesült volna. (Az egyik ablaknál ez így is megtörtént, komoly kőművesmunkával sikerült a kimozdult téglákat újra helyükre küldeni és flakonos malterrel - purhab - rávenni a helyükön maradásra.)
Így pontosan a régi tok belsejébe illesztettük a külső síkon az új ablakot, ami már nem kétrétegű, hanem vastagabb és csak az üveg kétrétegű benne (gázzal töltött, k: 1,1). Belül szélesebb párkány maradt kívülről pedig egy L alakú borítással illesztettük a vakolathoz, alatta szigeteléssel.

egyszervolt iroda - háromszor

(A képek minőségéért elnézést kérek, még a csak VGA-képes telefonommal készültek.)

Kedves barátom, Gelléri Péter egykori cégének budai székhelyének/székhelyeinek bútorozását közös ötletek alapján alakítottuk ki. Voltak benne készen vásárolt elemek, de néhol (az eredeti léptékben mindenhol) egyedi megoldásokat gondoltunk ki.
Az első helyszínen az akkor még kétfős állandó magnak szellős, mutatós, erős (de nehezen szerelhető) összefüggő polc és asztalrendszert terveztünk. Ezt teljes egészében a falra kellett rögzíteni, nem kevés ponton, elől pedig a padló és plafon közé kifeszített sodronyok tartották.
A tárgyalóban pedig egy érdekes (a néha a falon tárolt asztalok vonalát követő) táska és kabáttartót, valamint egy olyan asztal-rendszer készítettünk, amit többféleképpen lehetett formákba rendezni a megbeszéléseknél, vagy külön-külön (például oktatásnál iskolapad-szerűen) használni. A Waldorf óvodákban használnak ilyen alakot.
Sajnos nem készült több fotó, csak a "kerekasztal" elrendezésről, de jól kivehetőek a trapézformák, amik segítségével különböző irányokba forgatva és összetolva más-más, kisebb-nagyobb alak rakható ki.
(Maga a kivitel nem volt túl jó, mert a lábak rögzítése nem sikerült elég biztosra a viszonylag vékony lapokon. Ennek fő oka volt, hogy eredeti terveink szerint a lábak könnyen levehetőek lettek volna, hogy ha kell a teret asztalok nélkül is lehessen használni, miközben azokat a falra akaszthatva tárolják. Végül ez mégsem valósult meg. Ma már persze tudjuk, hogy mi a jó megoldás az ilyen helyzetekre.)

Mire ott elkészült, a cég szolgáltatására az igény akkorára nőtt, hogy több állandó szakembert kellett felvenni, így a kibérelt irodát még beköltözés előtt kinőtték. Ennek örömére az egészet leszereltük és egy közeli, nagyobb teret és színvonalasabb hátteret biztosító irodaházba költöztettük.
De a növekedési igény nemvárt méreteket öltve még ezen az irodán is túlmutatott. Szerencsére az épületen belül akadt megfelelő helység, így újra lehetett csavarozni - fúrni - tiplizni - csavarozni. És egy kicsit vagdosni is, mert azért a hely egy picit más méretű volt. Minderre egy hétvége állt rendelkezésre további kb. húsz új munkahely berendezésével együtt. Ezek az idő rövidsége miatt előregyártott-lapraszerelt asztalok, székek, polcok, szekrények voltak a skandinávok IKEAjából. Párhuzamosan dolgoztunk a szintén nem kis teljesítményre "kötelezett" informatikus csapattal együtt, akiknek erre a mintegy negyven fős cégre kellett szervert és gépeket telepíteni, rendszerbe kapcsolva a megfelelő (tér- és kémfigyelő) biztonságteknikával. Kevés alvással, sok munkával, hatalmas pizzákkal támogatva megoldottuk:-)

Magukról a bútorokról:
Anyaguk gőzölt bükk szinfurnéros pozdorja, AURO színezett olajjal és viasszal kezelve.
Ennek is volt köszönhető, hogy átalakításnál könnyű volt vágni, javítani, toldani. Lakkos felületekkel ez nem megoldható ilyen egyszerűen és rövid idő alatt. A felület pedig nem műanyag-érzetű, hanem természetes élő anyagokat érint az ember.
Kár, hogy a fotók sem ezt, sem a színeket nem adják vissza hűen!



Hasonlót szeretnél? Vásárlási tudnivalókért látogass a www.korbefa.com-ra. -> Katt ide!